MUNKATÁRSAK
Diakónus
Bartal Zsuzsanna
Gyerekkoromban éreztem, hogy diakónusnak kell lennem. De valahogy mégismás segítő szakmába sodródtam, valamiért nem akartam diakónusként dolgozni.
2008-ig is visszanézve viszont azt mondom, kegyelem, amikor valaki Istennek szolgálhat. Felelősség, de kegyelem is! Kegyelem, hogy szeretem a munkám.
Hálát adok, hogy Isten – úgymond – ide sodort.
A nehéz, hogy sokszor akkor van munkám, amikor más pihen. Nehéz így a Húsvét és a Karácsony elsősorban. De Hála Istennek olyan családom van, akik tudják, hol dolgozom, s a családi ünnepeket ehhez igazítjuk közösen. Így kislányom sem szenved igazából hiányt ezen a téren. Panka pici kora óta abban
él, hogy Isten van, s hogy fontos része az életünknek.
Hitoktatók
Daruháziné Szabó Krisztina
1965-ben születtem Budapesten, görögkatolikus családba. Sok minden után 1993-ban talált rám az Úr a Pesterzsébet Központi Református Egyházközségben, és az Ő kegyelméből ekkor térhettem meg. Ott konfirmáltam 1994-ben és a gyülekezet tagja voltam 2005-ig.
Mivel megtérésemmel életem irányítása is az Úr kezébe került, meghoztam életem első hitbeli nagy döntését, és nem fejeztem be tanulmányaimat 9 szemeszter után az ELTE TTK biológia-kémia szakán, hanem férjem kérésére családanyaként éltem tovább lányainkkal.
Közben elköltöztünk, és az Úr vezetésével a Nagyvárad téri Református Egyházközségbe kerültünk 2005-ben. Ennek a gyülekezetnek vagyok ma is szolgáló tagja. 2009-ben férjemet hazahívta az Úr, ezután kezdtem részt venni a gyermekek közti szolgálatban. Először az óvodás csoportban segítettem rendszeresen egy VISZ munkatárs mellett, akitől nagyon sokat tanultam. 2011-ben elvégeztem a Vasárnapi Iskolai Szövetség óvodás tanfolyamát, és ezután már én magam is tartottam gyermekórát. 2011-ben értettem meg, hogy az Úr főállásban is a gyermekek közötti szolgálatra hív, ezért befejeztem félbehagyott tanulmányaimat a KGRE Tanítóképző Főiskolai Karán levelező hittanoktató szakon. 2013-ban diplomáztam. 2013-2018 között a Pasaréti Református Egyházközséghez tartozó iskolákban szolgálhattam és Nagyvárad téri gyülekezet óvodáiban. A 2018/19-es tanévben a Nagyváradtéri Egyházközség hitoktatója voltam.
Köszönöm az Angyalföldi Református Egyházközség vezetésének bizalmát, és szeptembertől igyekszem legjobb képességeim szerint szolgálni hitoktatóként ebben a gyülekezetben.
Kerekes Péter
Kerekes Péter vagyok, 1971-ben születtem Budapesten. Gyerekkoromban reformátusnak kereszteltek, de családunk nem gyakorolta a vallását, ugyanakkor, katolikus nagymamám, megtanított egy esti imádságot, ami sokat jelentett.
22 éves koromban, amikor készültem egy maratoni futóversenyre, az egyik reggeli, Duna parti futóedzésem alkalmával, a napfelkelte gyönyörű látványa elgondolkoztatott: Kell lenni „Valakinek”, aki megteremtette és igazgatja a Napot és a világmindenséget, mert az ember bárhova fejlődne is, soha nem tudja azt megalkotni, vagy a Napot befolyásolni. Magamban Istenhez kiáltottam: Isten, ha létezel, mutasd meg Magad nekem. Eszembe jutott, hogy kisgyerekkoromban megkereszteltek, nagymamám mondta, hogy reformátusnak, ahol jelentkezhetek konfirmációra is. Így felkerestem a helyi, budakalászi református templomot, és jelentkeztem a konfirmációra. A konfirmációra készülve a harmadik parancsolatot olvasva felismertem bűneimet, majd megérthettem a Krisztus általi bűnbocsánatot, kértem Őt, lépjen be az életembe, illetve a 2Kor. 5:17-et (Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.) olvasva megérthettem, hogy Krisztusban új életem van.
Megtérésem után gépészmérnöknek tanultam, és ezen a területen is dolgoztam 11 évet, amelyből az utolsó év Délkelet-Ázsiában, egy külmissziós út keretében valósult meg. Hitbelileg nagyon megerősítő volt számomra egy kárpátaljai önkéntes diakóniai év is, amelyet egy református roma gyülekezetben tölthettem.
Teológiai tanulmányaimat a sárospataki és a bp-i teológiákon végeztem. Az elmúlt években egy kőbányai református hajléktalan gyülekezetben, valamint 18. kerületi iskolákban, óvodákban tanítottam hittant.
Hálás vagyok, hogy idén szeptembertől, itt, az angyalföldi református gyülekezetben is részt vehetek a hitoktatói szolgálatban, tudván azt, hogy munkálkodásunk nem hiábavaló az Úrban (1Kor.15:58), sőt sokkal bőségesebben megáldhatja azt, mint ahogy mi azt elkérjük vagy elgondolhatjuk (Ef. 3:20). Istennek, ezt a gazdag áldását kívánom a gyülekezetnek és minden kedves hittestvéremnek