A gyülekezet
indulása

Dr. teol. Gál Lajos
a gyülekezet első lelkipásztora

Részlet,
az „Angyalföldi Egyházközség” alapításának
100. évfordulójára megjelent kiadványból.

A füzet teljes anyaga itt található

„Száz év már történelem? – kérdezte valaki tőlem. Természetesen az, de e könyvecske írójával beszélgetve, az iratokba betekintve, a fényképeket nézegetve bennem az ötlött fel, hogy az angyalföldi gyülekezetnek nem történelme, hanem története van. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, itt nem az emberek keresték az Istent, hanem az Isten kereste meg az embereket. Aki még néhány évtizeddel ezelőtt is ezt a szót hallotta, Angyalföld, Tripolisz, annak nem éppen egy kies, biztos hely képzett meg lelki szemei előtt. Az 1900-as évek elején mégis a mélynyomor kiszolgáltatottjaihoz, az első éhséglázadás helyszínére, a földbevájt putrik reménykedő lakóihoz küldte Isten a budapesti teológia hallgatóit, majd adott ide lelkészt is. Később Trianon veszteseit, kivetettjeit szólongatta az Ige a Rákosrendezői pályaudvar mellékvágányra tolt vagonlakásaiban. Az ide telepített szlovák, lengyel, német munkások között halknak tűnt a magyar szó, a zsoltár szava, de Isten adott olyan szolgákat, akik nem a láthatókra, hanem a láthatatlanra néztek, és merték hinni, hogy itt gyülekezet, templom lesz.

De mertek messzebb is nézni, legyen kultúrház, tanoncotthon. Így lettek ezen a helyen a mezítlábas utcagyerekekből halálukig hű cserkészek, szobakonyhás lakásokban élők téglajegyeiből épületek emelkedtek, és lett a háború poklában több angyalföldi zsidó embernek menedéke. Isten Igéje nem szűnt meg a háború után sem szólni, mert a templomon kívül, Nyírő Gyula főgondnok úr a kórházigazgatói szobájában is tartott bibliaórákat.

Mind a mai napig létezik, él a gyülekezet, mert lelkészei, gondnokai, szolgáló tagjai Isten szavára hallgatva tették dolgukat. E könyv ezért nem történelmi visszatekintés, hanem csak megálló a történetek között. Ezért választotta mottóul a presbitérium a 22. zsoltár szavait. Ezért kérek minden Olvasót, hogy ne csak a történésekre, hanem mindig az azok mögött munkálkodó isteni akaratra, gondviselésre figyeljen!
Mert bár épületeink nem minden esetben, de az Ige mindig kőszálként megáll! 

Szloboda József
lelkipásztor”