Kempis Tamás – Krisztus követése

Ebben az évben az istentiszteletek elején
Kempis Tamás – Krisztus követése
című művéből olvasunk fel részleteket.

Ebben a bejegyzésben megtalálhatóak a felolvasott idézetek vasárnaponkénti bontásban.

 

2019. Január 6.

„A vasat a tűz próbálja meg, az igaz embert a kísértés. Sokszor nem tudjuk, mire vagyunk képesek, de a kísértés megmutatja, kik vagyunk… Némelyek tökéletességre törekvésüknek kezdetén vannak súlyosabb kísértéseknek kitéve, mások vége felé. De vannak olyanok is, akiknek egész élete megpróbáltatások közt folyik. Másokat meg kevés kísértés látogat meg Istennek bölcs és kegyes gondviselése szerint, amely latra veti az emberek állapotát és érdemét, és mindent előre elrendez – választottainak üdvösségére. Nem kell tehát kétségbe esnünk, ha kísértések vesznek körül; hanem annál buzgóbban Istenhez kell könyörögnünk, hogy minden hányattatásunkban méltóztasson minket segíteni. Hiszen Ő szent Pál mondása szerint úgy szabja ki a kísértések mértékét, hogy helyt állhassunk.”
I/13./V

2019. Január 13.

„Ami hibát az ember magában vagy másban képtelen kiigazítani, azt türelmesen el kell viselnie, amíg Isten másként nem rendeli. Gondolj arra, hogy talán türelmednek ez a próbája javadra válik, hiszen enélkül nem sokat érnek érdemeink. De ha efféle akadályokba ütközöl, imádkoznod kell, hogy Isten megsegítsen, és győzd őket jókedvűen fogadni. Ha valakit egyszer vagy kétszer figyelmeztettél, de csak nem nyugszik… az egész ügyet bízd Istenre; hadd legyen meg az Ő akarata és az Ő dicsősége nyilvánuljon meg szolgáinak sorsában, mert Ő nagyon ért ahhoz, hogy a rosszat is jóra fordítsa. Igyekezz türelmes lenni mások hibáinak és mindenféle gyarlóságainak elviselésében: mert sok van benned is, amit másoknak el kell viselniük. Ha magadat képtelen vagy olyanná tenni, amilyenné akarod, mást hogyan formálhatnál tetszésed szerint? … A viszontagságok nem teszik gyarlóvá az embert, inkább megmutatják, mit ér.”
I/16./I

2019. Január 20.

„Szenteld magad szívbéli töredelemre, és megtalálod az igazi jámborság forrását. A töredelem sok jónak ismeretére elvezet, amit a könnyelműség hamar elveszteget. … Nincs igazi szabadság, sem tisztességes jókedv, csak Isten félelmében és jó lelkiismerettel. Boldog, aki a figyelmét szertehúzó hatásoktól függetlenedni tud, s magába szállva a szent töredelem belső központjához eltalál. Boldog, aki megtagadja magától mindazt, ami beszennyezné, vagy akár csak meg is nehezítené a lelkiismeretét.”
I/21./I

 2019. Január 27.

„Ne veszítsd el, testvér, a lelki előmenetelben való bizodalmat: míg annak ideje, órája van. Miért halogatnád, ami jót elhatároztál? Kelj fel, fogj hozzá nyomban és mondd: Most van itt a cselekvés ideje, most van ideje a küzdelemnek, most van alkalmas idő a megjavulásra. Amikor rosszul megy a sorod, és zaklatásokban van részed, akkor van az érdemszerzés ideje. Tűzön, vízen kell átgázolnod, csak úgy juthatsz el a nyugalomba. Ha magaddal nem tusakodol, nem győzöd le a vétket. Amíg e gyarló testben élünk, bűn nélkül nem lehetünk… Bizony, szeretnénk minden nyomorúságtól békében lenni; de mivel a bűn által elveszítettük az ártatlanságot: elvesztettük az igazi boldogságot is. Azért türelemmel kell lennünk, és Isten irgalmára kell hagyatkoznunk: amíg el nem múlik ez a világ, és ezt a halálra szánt létet magához nem ragadja az élet.”
I/22./I

 2018. Február 3.

„Két szárny emeli az embert a föld fölé: a meg nem osztott egyszerűség és a tisztaság. Az egyszerűségnek a szándékot, a tisztaságnak a cselekvést kell jellemeznie. Az egyszerűség Istenre irányít, a tisztaság birtokba veszi Őt, és örömét leli benne.”
II/4./I

 2019. Február 10.

„A jó emberek dicsősége lelkiismeretükben van, nem az emberek ajkán. Az igazak öröme Istentől ered és Istenben van, az igazságnak örvendenek. Aki az igaz és örök dicsőségre szomjazik, az nem fut az ideigvaló után. Ki pedig az ideigvaló dicsőséget keresi, vagy szívből meg nem veti, az a mennyeit bizonyosan nem becsüli eléggé. Nagy szívbeli nyugalmat élvez, aki nem sokba veszi a dicséretet és a szidalmat. Könnyen elégedett és csöndes szívű lesz, akinek tiszta a lelkiismerete. Nem vagy szentebb, ha dicsérnek, sem hitványabb, ha szidnak, ami vagy, az vagy, s nem mondhatnak nagyobbnak, mint amekkora Isten előtt vagy.”
II/6./II

2019. Február 17.

„Mert aki hálás a kegyelemért, az mindig újabb kegyelemben részesül, de a fennhéjázótól elvétetik az, amit meg szokott kapni az alázatos. Nem kívánok olyan vigasztalást, amely a töredelemben szegényebbé tenne. Nem vágyódom a kinyilatkoztatott igazságoknak olyan átélésére, amelyből kevélység fakadna. Mert nem minden szent, ami magasztos, nem mindig jó, ami jólesik, nem minden vágyunk tiszta, és nem feltétlenül kedves Isten előtt, ami nekünk kedvünkre van. Örömmel fogadom azt a kegyelmet, amelynek segítségével mind alázatosabb… leszek, mind készebb arra, hogy önmagamból kilépjek.”
II/10./I

 

2019. Február 24.

„Sokan sürögnek Jézus körül, akik szeretik az Ő mennyei országát, kevesen, akik keresztje alá hajtják vállukat. Sokan vannak, akik vágyakoznak vigasztalására, de kevesen kérnek részt a megpróbáltatásból. Lakomájában sokan mellé ülnek, böjtjét kevesen vállalják. Arra mindenki vágyakozik, hogy Vele örvendezzék, kevesen akarnak valamit szenvedni Érte. Sokan követik Jézust a kenyértörésig, de kevesen isszák ki Vele a szenvedés kelyhét. Sokan áldják a csodáit, kevesen követik a kereszt gyalázatáig…
Ám akik Jézust Jézusért szeretik és nem saját vigasztalásuk miatt, azok éppúgy áldják Őt a zaklattatásban, és ha szívük szakadna is, mint a legédesebb vigasztalás idején.”
II/11./I

2019. Március 3.

„Sokan keménynek látják ezt a szót: tagadd meg magadat, vedd föl keresztedet, és kövesd Jézust. De sokkal keservesebb azt a végső szót hallani: távozzatok tőlem, átkozottak az örök tűzre. Márpedig akik most örömmel hallják és követik a keresztről szóló evangéliumot, akkor majd nem rettegnek az örök kárhozat hallásától. E kereszt jele lesz az égben, amikor az Úr eljön, hogy ítéljen. Akkor a kereszt szolgái, akik életüket a Megfeszítetthez szabták, nagy bizalommal járulnak majd az ítélő Krisztus el. Mit félsz hát fölvenni a keresztet, ha azzal juthatsz el Isten országába? A keresztben van az üdvösség, a keresztben az élet, a keresztben az ellenségtől való oltalom, a keresztben a mennyei öröm kiáradása, a keresztben lelkünk ereje, a keresztben szívünk vigadozása, a keresztben az erény summája, a keresztben az életszentség foglalata. Nincs léleküdvösség, örök életre nyíló remény, csak a keresztben.”
II/12./I

2019. Március 10.

„Ha örömest hordozod a keresztet, ő hordoz téged, és a kívánt véghez vezet, ahol vége szakad a szenvedésnek, bár evilágon az lehetetlen. Ha kedvetlenül hordozod, terhedre lesz, önmagad is elnehezedel, de mégiscsak ki kell tartanod. Ha egy keresztet elhárítasz, kétségtelenül másikra találsz s talán nehezebbre. Azt hiszed, kikerülheted, amit senki halandó ki nem került? Melyik szent volt evilágon kereszt és zaklattatás nélkül? Maga a mi Urunk Jézus Krisztus sem volt egyetlen órányit sem szenvedés meg fájdalom nélkül, amíg köztünk élt. Úgy kellett – mondja az Írás – hogy Krisztus szenvedjen, és föltámadjon a halálból, úgy menjen be dicsőségébe. Te hogy kereshetnél másik utat, mint azt a királyit, amely a szent kereszt útja?”
II/12./II-a

2019. Március 17.

„Mindazonáltal a sokféleképpen gyötretett ember nem nélkülözi teljesen a könnyebbséget szerző vigasztalást, mert érzi, hogy keresztviselése sokszoros gyümölcsöt hoz. Ha jó szívvel veti vállát a kereszt alá, a zaklattatásnak mindenféle terhe az isteni vigasztalásba vetett bizalommá változik. És minél inkább megtörik testünk a szenvedésben, lelkünket annál jobban megerősíti a bennünk munkálkodó kegyelem.”
II/12./II-b

2019. Március 24.

„Hadd hallom, mit mond bennem az Úristen! Boldog az a lélek, amely meghallja a benne megszólaló Urat, és befogadja a vigasztalás igéjét, amely az Úr szájából való. Boldog az a fül, amely rányílik az isteni sugallatok halk neszére, és evilág suttogásaira semmit sem figyel. Nagyon boldog az a fül, amely nem az odakint hangoskodó szót, hanem a belül tanító igazságot hallgatja. Boldog a szem, amely bezárul a kintvalók előtt, de figyel a belülvalókra. Boldogok, akik a belső dolgokat átértik, és mindennapos gyakorlással igyekeznek mind jobban fölkészülni a mennyei titkok befogadására.”
III/1./I

 2019. Március 31.

„Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Szolgád vagyok én, tégy értelmessé, hogy eligazodjam tanúságaidon. Hajtsd szívemet azokhoz a szavakhoz, amelyek a te szádból valók, ékesszólásod borítson el, akár a harmat. Izrael fiai hajdan mondták Mózesnek: Te szólj hozzánk, és meghallgatunk, ne beszéljen hozzánk az Úr, hogy meg ne haljunk. Nem így Uram, nem így könyörgök, inkább úgy kérlellek alázatosan és nagy kívánsággal, mint Sámuel próféta: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád.”
III/2./I

2019. Április 7.

„Hallgasd fiam igéimet, igen-igen kedves szavak ezek, különbek evilág minden filozófusának és tudósának minden bölcsességénél. Az én szavam lélek és élet, értékét nem lehet hétköznapi ésszel lemérni. Nem arra való, hogy üres gyönyörködést keress benne, csöndben kell hallgatni, és egész szívet betöltő alázattal, nagy kívánsággal befogadni.
Én meg így szóltam: Boldog, akit te oktatsz, Uram, és törvényeidre tanítasz, hogy enyhülést nyújts neki a gonosz napokban, és ne legyen vigasztalan a földön.”
III/3./I

2019. Április 14. (virágvasárnap)

„Én minden derék embert megjutalmazok, erős igazolója vagyok minden istenkeresőnek. Írd szívedbe minden szavamat, és fontolgassad gondosan, mert szükséged lesz rájuk a kísértés idején. Amit nem értesz, amikor olvasod, majd megérted a látogatás napján. Kétféleképpen szoktam meglátogatni választottaimat: kísértéssel és vigasztalással. Minden nap két leckét tartok nekik: az egyikben korholom hibáikat, a másikban bátorítom őket az erényekben való gyarapodásra.”
III/3./II

 2019. Április 21. (húsvét)

„Amikor Jézus velünk van, minden jól megy, és semmi sem látszik nehéznek. Amikor pedig Jézus nincs velünk, minden nagyon nehéz. Mikor Jézus elnémul bennünk, semmit sem ér a külső vigasztalás. Ha pedig Jézus csak egy szót is szól, nagy vigasztalást szerez. Ugye Mária Magdolna mindjárt fölserkent arról a helyről, ahol sírt, amikor Márta megszólította: Itt van a Mester és hív téged. Boldog az az óra, amelyben Jézus a könnyek közül a lélek örömére hív.”
II/8./I-a

2019. Április 28.

„Fiam, járj-kelj igazságban előttem, és mindig őszinte szívvel keress engem. Aki előttem igazságban jár-kél, védelmet talál a gonosz támadásaitól, az igazság megszabadítja őt a kísértőktől, a bűnösök rágalmazó szavától. Ha az igazság szabaddá tesz, valóban szabad leszel, nem fogsz törődni az emberek üres szavával, beszédével. Uram, valóban úgy van, ahogy mondod, úgy történjék velem. Tanítson engem a te igazságod, őrizzen, védjen üdvösséges végemig!”
III/4./I

2019. Május 5. (anyák napja)

„Nagy dolog a szeretet, minden jónál nagyobb, egymaga könnyűvé tesz minden terhet, méltósággal visel minden méltatlanságot. Mert a terhet nem érzi tehernek, minden keserűt édessé, jóízűvé tesz. Jézus nagylelkű szeretete nagy vállalkozások véghezvitelére sarkall, arra bíztat, hogy mindig tökéletesebbre vágyakozzunk. A szeretet fölfelé igyekszik, nem akar semmi alantasba bonyolódni. A szeretet szabad akar lenni, el akar szakadni minden világias vonzalomtól, hogy belső látását semmi se homályosítsa, hogy valami evilági érdek be ne hálózza, baj le ne sújtsa. Semmi sem édesebb a szeretetnél, semmi sem erősebb, semmi sem magasabb, tágasabb, semmi sem kedvesebb, tökéletesebb és jobb az égen és a földön.”
III/5./II

2019. Május 12.

„Fiam, úgy van rendjén, hogy engem tarts legfőbb és legvégső célodnak, ha valóban boldog akarsz lenni. Ez az elszánás megtisztítja indulataidat, amelyek oly gyakran fordulnak magad s a teremtmények felé. Mert ha valamiben magadat keresed, azon nyomban elfogyatkozol és kitikkadsz. Mindent értem cselekedj tehát, mert én vagyok az, aki mindeneket adtam. Úgy szemlélj azért mindent, mint a legfőbb jótól származót, és mindent énrám vonatkoztass, mint végső kútforrásra.”
III/9./I

2019. Május 19.

„Uram, Istenem, úgy látom, hogy türelemre igen nagy szükségem van, mert ebben az életben sok nemszeretem dolog történik velünk. Akárhogy próbáljak is békességre jutni, életem nem folyhatik háborúság és fájdalom nélkül.
Úgy van fiam. De azt akarom, hogy ne is keress olyan békességet, amelyben a kísértések elkerülnek, és nem ér el semmi kedved ellen való, hanem hidd el, hogy akkor is meglelheted a békét, ha sokféle kísértés környékez, és sok-sok kellemetlenség szakad rád.”
III/12./I

 

2019. Május 26.

„Megzendíted fölöttem ítéleteidet Uram, félelemmel és rettegéssel rázod meg minden csontomat, és nagyon megrendül a lelkem… meggondolom, hogy az egek sem tiszták teelőtted. Ha az angyalokban hibát találtál… mi lesz velem? Csillagok hullottak le az égről, én a por, hogyan érezhetném biztonságban magam? Semmi sem marad hát a szentségünkből, ha te Uram, elvonod kezed, semmit sem használ a bölcsességünk, ha nem kormányozol tovább, semmire sem jó az erőnk, ha te nem őrzöl, semmitől sem véd a tisztaságunk, ha a te oltalmad nem borul rá, hiába vigyáznánk magunkra, ha te nem virrasztasz szentül fölöttünk. … Mert állhatatlanok vagyunk, de te megerősítesz, ellanyhulunk, de te lángra lobbantasz minket.”
III/14./I

2019. Június 2. (tanévzáró)

„Micsoda minden test a te színed előtt? Vajon dicsekedhetik az agyag a fazekassal szemben? Hogyan is kevélykedhetnék üres beszédben, akinek szívén Isten uralkodik? Az egész világ sem teheti kevéllyé, akit az igazság magához hódoltatott, s ha mindenki dicséri, akkor sem indul meg az, aki minden reménységét Istenbe vetette. Hiszen mind semmik azok is, akik beszélnek, elfogynak szavuk zengésével együtt, az Úr igazsága pedig örökre megmarad.”
III/14./II

2019. Június 9. (pünkösd)

„Fiam, minden dolgodban így beszélj: Uram, amint neked tetszik, úgy legyen. Uram, ha neked becsületedre válik, legyen ez a te nevedben. Uram, ha úgy látod, hogy előmenetelemre szolgálna, hasznomra volna, akkor add, hogy élhessek vele a te dicsőségedre. De ha tudod, hogy ártana nekem, nem válnék lelkem üdvösségére, vedd el tőlem ezt a kívánságot. Mert nem minden kívánság van a Szentlélektől, még ha az ember tisztának és jónak látja is. Nehéz igazán eldönteni, vajon a jó lélek, vagy az ellenség kelti-e benned ezt vagy azt a vágyat, avagy benned, magadban van a forrása. Sokan csalódtak a végkibontakozáson, akik kezdetben a jó lélek vezetése alatt érezhették magukat. Azért mindig istenfélelemben és szívbéli alázatosságban kell kívánni és kérni, bármi kívánni való is ötlik eszedbe, és teljes önmegtagadással a legmesszemenőbben énrám kell bíznod mindent.”
III/15./I

2019. Június 16.

„Jóságos Jézus, add meg nekem a te kegyelmedet, hogy velem legyen, velem munkálkodjék, és holtomig velem is maradjon. Add, hogy mindig azt kívánjam, azt akarjam, ami neked tetszőbb, kedvesebb. A te akaratod legyen az enyém is az én akaratom mindig a tiédet kövesse.”
III/15./II

2019. Június 23.

„Uram, Istenem, ne távozzál el tőlem, Istenem, siess segítségemre, mert mindenféle gonosz gondolat és nagy félelmek szakadtak rám, ezek gyötrik a lelkemet. Hogy gázolhatok át közöttük sértetlenül? Hogyan törhetem át őket?
Én – mondja az Úr – előtted járok, és evilág nagyjait megalázom, megnyitom a börtön ajtaját, és föltárom előtted a titkok titkait. …
Ez az én reménységem és egyetlen vigasztalásom, hogy minden zaklattatásomban hozzád fordulok, beléd vetem bizalmamat, szívem legbelsejéből téged szólítalak, és türelmesen várom vigasztalásodat.”
III/23./II

 2019. Június 30.

„Fiam, én mondottam: békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek, nem úgy adom nektek, mint evilág adja.
A békeséget mindnyájan kívánják, de nem mindenki gondol azzal, ami az igaz békességre vezet. Az én békém az alázatosaké, a szívükben szelídeké, te a türelemben találsz békét magadnak. Ha rám hallgatsz, szavamat fogadod, nagy békességben élhetsz. … Mindenben ügyelj magadra: mit teszel, mit beszélsz, és minden igyekezetedet arra irányítsd, hogy csak nekem tetszésemre légy, kívülem pedig semmit ne kívánj, vagy keress, mások beszédéről, vagy tetteiről ne ítélj vakmerőn, ne bonyolódjál olyasmibe, ami nem tartozik rád. … Hogy pedig sose háborgassanak és szívednek vagy testednek semmi alkalmatlanságban ne legyen része, az nem evilágba való, az már az örök boldogságban valósul meg.”
III/25./I

2019. Július 7.

„Erősíts meg engem Istenem, a Szentlélek kegyelmével. Adj erőt, hogy belső emberré alakuljak, és szívem megszabaduljon minden haszontalan igyekezettől és aggodalomtól, hogy ne hányjon-vessen semmi hitvány, vagy akár drága dolog után sóhajtó vágyakozás; hanem mindent úgy szemléljek, mint múlandót, s magamat is, mint aki velük együtt elmúlok, mert semmi sem maradandó a nap alatt, minden hívság ott, és a lélek gyötrelmére való.
Ó milyen bölcs az, aki így gondolkodik. Adj Uram mennyei bölcsességet nekem, hogy téged mindenek felett keresselek és megtaláljalak, mindennél jobban ismerjelek és szeresselek, és minden másról érdemének megfelelően ítéljek, a te bölcsességed rendje szerint.”
III/27./II

 2019. Július 14.

„Fiam, én vagyok az Úr, aki megerősítlek a megpróbáltatás napján. Térj hozzám, amikor nehezen megy a sorod. A mennyei vigasztalásnak legfőbb gátja az, hogy későn kezdesz az imádkozáshoz. Mert mielőtt engem kérlelnél szorgalmasan, azelőtt sok más vigasztalást keresel, és világi örömökben próbálsz felüdülni. Innen van, hogy mindennek nem sok hasznát látod, míg rá nem eszmélsz arra, hogy én vagyok az, aki megszabadítom a bennem bizakodókat, kívülem nincs foganatos segítség, sem hasznos tanács, sem tartós orvosság. De ha már lélegzethez jutottál a vihar után, gyógyulj meg az én irgalmasságomnak fényességében, mert közel vagyok, mondja az Úr, hogy mindent helyreállítsak…”
III/30./I

2019. Július 21.

„Kísértés az, ami most búsít, üres félelem, ami megriaszt. Mi haszna a jövő kockázatait fontolgatnod, csak hogy szomorúságot szomorúságra halmozol. Elég a napnak a maga baja. Hiábavaló és haszontalan dolog az eljövendők miatt búsulni, vagy örvendezni, hiszen ki tudja, eljönnek-e valóban? De az emberek szokása, hogy efféle képzelődésnek játékszerei lesznek, kis lélekre vall az ellenség incselkedésének ily könnyen áldozatul esni. Mert annak mindegy, igaz, vagy hamis gondolatokkal ejt-e tőrbe, csal-e tévútra, a jelenvalók szeretetével, vagy az eljövendők félelmével ejt-e meg. Ne háborodjék hát meg a szíved, és ne féljen. Higgy bennem és légy bizalommal az én irgalmasságom iránt. Mikor azt gondolod, hogy messze szakadtál tőlem, sokszor igen közel vagyok hozzád.”
III/30./II

2019. Július 28.

„Ha az események forgandóságában nem állsz meg a külső látszatnál, nem testi szemmel vizsgálgatod, amit látsz, vagy hallasz, hanem mindennel bemégy, mint Mózes a szövetség sátrába, hogy Istennel tanácskozzál, akkor gyakran hallani fogod Isten feleletét és sok mostanvaló meg eztán következő dologra nézve oktatást kapsz. Mert lám Mózes mindig visszavonult a szövetség sátrába, hogy kétségeit s a fölvetődő kérdéseket megoldja, az imádkozásban keresett segítséget, úgy tudta elhárítani a veszedelmeket és az emberek gonoszságát. Így kell neked is visszavonulnod szíved rejtekébe, hogy buzgóbban tudd kérni Isten segítségét.”
III/38./II

2019. Augusztus 4.

„Míg önmagában tetszeleg az ember, addig a te tetszésedet meg nem lelheti, amíg az emberek elismerése után fut, igazi erényre nem tehet szert. … Dicsértessék a te neved és nem az enyém, magasztalják a te keze művét, nem az enyémet, áldják a te szent nevedet… Mert hiszen minden, embertől származó dicsőség, minden földi megtiszteltetés, minden evilági nagyság, ha összevetjük a te örök dicsőségeddel, hiúság és oktalanság.  … …egyedül tiéd a dicséret és a tisztelet, a hatalom és a dicsőség mindörökkön örökké.”
III/40./II

 2019. Augusztus 11.

„Figyelj az én szavamra, akkor nem háborít majd ezer emberi szó sem. Ha mindent összehordanának is ellened, amit csak gonoszság kigondolhat, mit árthat neked, ha mind hallatlanra veszed, s egy szálkánál többre nem becsülöd? … Akinek nincs helyén a szíve, s tekintetét nem Istenre veti, azt könnyen megrendíti a gyalázkodó emberi szóbeszéd. Aki viszont énbennem bízik, s nem vigyáz kényesen a maga becsületére, azt emberektől való félelem meg nem köti. Mert én minden titoknak bírája és ismerője vagyok, tudom, mi hogy esett, ki sértett, ki tűrt. Tőlem való az a mondás: én engedtem, hogy ez megessék, s így nyilvánvalóvá legyen, mi szándék munkál sokak szívében. Én ítélem meg, ki bűnös, ki ártatlan, de előbb mind a kettőt próbára vetem, azért nem nyilvánítom ki ítéletemet. Az emberek tanúbizonysága sokszor megcsal, az én ítéletem igaz, állandó, meg nem másítható.”
III/46./I

2019. Augusztus 18.

„Magamat s mindenemet megjavításra neked ajánlom, jobb itt dorgáltatnom, mint a másvilágon. Te mindent tudsz és számon tartasz, semmi sem marad rejtve előtted az ember lelkiismeretében. A jövendő dolgokat tudod, mielőtt megvalósulnak, nincs szükséged rá, hogy valaki tanítson, vagy figyelmeztessen arra, ami a világban történik. Te tudod, mi szolgál előmenetelemre, és mekkora zaklatásra van szükségem, hogy a bűnök rozsdája letisztuljon rólam. Tégy velem a te kedves jóakaratod szerint, és ne utáld meg bűnös életemet, senki jobban és világosabban nem ismeri azt, mint egyedül te.”
III/50./II

2019. Augusztus 25.

„A kegyelem természetfölötti világosság és Istennek valami sajátos ajándéka, a választottak ismertető jele, az örök élet záloga, amely az embert a föld vonzásából a mennyi javak szeretetére lendíti, és a testi embert lelki emberré változtatja. Azért mentől inkább elnyomja és legyőzi valaki magában a természetet, annál nagyobb kegyelem árasztja el, és a belső ember Istennek naponként való látogatásai által Isten képére annál teljesebben újjáformálódik.”
III/54./III

 2019. Szeptember 1.

„Esengve kérlek, Uram, hadd találjak kegyelmet a te szemed előtt, mert elég nekem a te kegyelmed, ha nincs is részem olyasmiben, amit a természet kíván. Ha kísértés vesz körül és sok zaklattatásban van részem, nem félek semmi rossztól, amíg velem van a te kegyelmed. Az az én erősségem, az ad jótanácsot és segítséget. Minden ellenségemnél erősebb, az összes bölcsnél sokszorta bölcsebb. Az igazságnak tanítómestere, a fegyelem oktatója, szívemnek világossága, szorongatásban vigaszom, szomorúságom elűzője, félelmem eltávoztatója, áhítatom nevelője… ”
III/55./III

 2019. Szeptember 8.

„Kövess engem! Én vagyok az út, az igazság és az élet. Út nélkül sehová sem lehet eljutni, igazság nélkül nincs megismerés, élet nélkül nem élhetsz. Én vagyok az út, amelyen járnod kell, az igazság, akinek hittel tartozol, az élet, amelyen kívül másban nem érdemes reménykedned. Én vagyok az eltéríthetetlen út, a csalhatatlan igazság, a soha véget nem érő élet. Nyílegyenes út, végső igazság, igaz élet, boldog élet, teremtetlen élet. Ha megmaradsz az én utamon, megismered az igazságot, az igazság szabaddá tesz, és eljutsz az örök életre. Ha az életre be akarsz jutni, tartsd meg a parancsolatokat. Ha az igazságot meg akarod ismerni, higgy nekem. Ha tökéletes akarsz lenni, add el mindenedet. Ha tanítványom akarsz lenni, tagadd meg önmagadat. Ha a boldog életet meg akarod nyerni, vesd meg a mostanvalót. Ha a mennyben koronát akarsz, a földön alázd meg magad. Ha velem akarsz uralkodni, hordozd velem együtt a keresztet.”
III/56./I

2019. Szeptember 15.

„Jó tanácsokat osztogatsz és értesz ahhoz, hogy másokat jó szóval vigasztalj, de amikor a te ajtódon kopogtat a hirtelen megpróbáltatás, tanácstalan vagy és erőtlen. Figyeld csak meg, milyen törékeny vagy. Hisz sok apróságban tapasztalod ezt. … Légy csöndesebb lélekkel és övezd föl magad nagyobb türelemre. Nem vész az kárba, ha úgy érzed, hogy gyakran zaklatás, vagy súlyos kísértés vesz körül. Ember vagy és nem Isten, test vagy, nem angyal. Hogyan is állhatnál meg az erénynek mindig ugyanabban az állapotában…? Én a megkeseredetteket ápoló kézzel fölegyenesítem, s azoknak, akik saját gyarlóságukat megismerték, isteni segítségemmel adok fölemelkedést.”III/57./I

 2019. Szeptember 22.

„Fiam, ne vitatkozzál az emberi mértéket meghaladó dolgokról és Istennek titkos ítéleteiről, hogy az egyik ember miért marad magára, a másik miért részesül akkora kegyelemben, az egyikre miért szakad annyi szenvedés, a másiknak miért van része oly nagy megbecsülésben. Ezek a kérdések minden emberi meggondoláson túl vannak, s az Isten ítéletének kinyomozására kevés minden okoskodás vagy vita. Amikor tehát ezeket fölveti benned az ellenség, vagy akár könnyű elméjű emberek, mondd azt a prófétával: Igaz vagy Uram, és igazságos a te ítéleted.”III/58./I

 2019. Szeptember 29.

„Beléd vetem Uram, Istenem, minden reményemet, nálad keresek menedéket, eléd tárom minden bajomat, szükségemet, mert mindent gyöngének és megbízhatatlannak találok, amit csak látok kívüled. …okos tanácsadók sem adhatnak értékes tanácsot, a tudósok könyvei vigasztalást, semmi drága holmi szabadulást nem szerezhet. …ha te magad nem leszel mellettem, ha nem segítesz, erősítesz, vigasztalsz, oktatsz és védelmezel. Mert minden, ami alkalmatosnak látszik a béke és a boldogság biztosítására, semmivé lesz, ha te hiányzol, igazán semmi boldogságot nem ad. … Rád néz az én szemem, benned reménykedem, én Istenem, irgalmasságnak Atyja.”III/59./I

 2019. Október 6.

„Áldd meg és szenteld meg lelkemet mennyei áldásoddal, hogy a te szent hajlékod legyen, és örök dicsőségednek székhelye, s ne is legyen benne, fölséged templomában semmi, ami sértené méltóságos tekintetedet. Jóságos nagyvolta szerint és irgalmasságod sokasága szerint tekints rám … a romlandó élet annyi sok buktatója közt, kísérj kegyelmeddel, és vezess a békesség útján haza, az örök világosságba. Ámen.”III/59./II

 2019. Október 13.

„Mert nincs illendőbb áldozati adomány és nagyobb engesztelés a bűnök eltörlésére, mint ha magadat őszintén és teljesen Istennek ajánlod… Ha megteszi az ember, ami rajta áll, és igazi bűnbánatot tart, valahányszor bocsánatért és kegyelemért hozzám folyamodik; élek én – mondja az Úr – és nem akarom a bűnös halálát, hanem inkább azt, hogy megtérjen, bűneire nem emlékezem majd többé, hanem mindent megbocsátok neki.”IV/7./II

 2019. Október 20.

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok és meg vagytok terhelve, én új erőt adok nektek.
Én bezzeg fáradozom verejtékező arccal, szívem is elfacsarodik, vétkek terhe nyomaszt, kísértések nyugtalanítanak, sok gonosz indulat gúzsba köt, rám nehezül, és nincs, aki segítene rajtam, nincs, aki megszabadítana, megmentene, csak te Uram Istenem, én Üdvözítőm. Rád bízom hát magam és mindenemet, hogy oltalmazz és elvezess az örök életre.”
IV/4./II

2019. Október 27.

„Dicsérlek téged, én Istenem és nagynak hirdetlek mindörökké, kevésre tartom, s kezed alá vetem magam semmiségemnek mély meggondolásában. Íme, te, a szentek szentje, én pedig tisztátalan bűnös vagyok. Íme, te hozzám hajolsz, pedig arra is méltatlan vagyok, hogy föltekintsek terád. Íme, te jössz hozzám, te óhajtasz velem lenni, te hívsz meg lakomádra, te kínálsz mennyei eledellel… Nem mással, mint önmagaddal, aki mennyből alászállt élő kenyér vagy, és életet adsz az egész világnak.”
IV/2./I

 2019. November 3. (Örök Élet Vasárnapja)

„Nekem meg kell elégednem az igaz hit világosságával, abban kell járnom, míg föl nem virrad az örök fényesség hajnala, és el nem tűnnek a jelek árnyai. Amikor pedig eljön az, ami tökéletes… a szentek a mennyei dicsőségben… végeszakadatlan örvendenek Isten színe előtt, színről színre látják az Ő dicsőségét, átalakulnak abban a magát sokszorozó tündöklésben, amely Isten mélységeiből előragyog, és úgy birtokolják boldogan Istennek testté lett Igéjét, amint volt kezdetben s megmarad mindörökké.”
IV/11./I

2019. November 10.

„Te tanúsítod Istenem, hogy semmi sem vigasztalhat meg engem, semmi teremtett dolog meg nem nyugtathat, csak te, én Istenem, akit vágyva vágyok örökké szemlélni. De ez meg lehetetlen ebben a halandó életben, azért nagy türelemre kell fognom magam, s minden vágyakozásommal együtt kezedbe kell tennem lelkemet. Hiszen a szentek is, Uram, akik már veled együtt ujjonganak a mennyben, míg éltek, nagy türelemmel várták dicsőséged napjának felvirradását. Amit ők hittek, azt hiszem én is, amit ők reméltek, azt remélem, ahová ők elérkeztek, bízva bízom, hogy kegyelmeddel én is eljutok oda.”
IV/11./I

2019. November 17.

„Mi mást tehetek a bűneimmel, mint hogy… szüntelen kérem értük a te bocsánatodat? Kérlek, hallgass meg kegyesen, mikor előtted állok, Istenem! Nagyon megutáltam minden bűnömet, sohasem akarom újra elkövetni őket, hanem bánkódom miattuk… amíg csak élek… Bocsásd meg, Istenem, bocsásd meg nekem bűneimet a te szent nevedért, vezesd üdvösségre lelkemet, amelyet drága véred árán váltottál meg. Íme, irgalmasságodra bízom, kezedbe teszem magamat, tégy velem jó voltod és nem az én gonosz hitványságom szerint.”
IV/9./II

2019. November 24.

„Végy el Urunk a mi szívünkből minden gyanakvást, méltatlankodást, haragot és vetélkedést, mindazt, ami sérthetné a szeretetet, és a testvéri jó viszonyt megronthatja. Irgalmazz Uram azoknak, akik irgalmasságodért fohászkodnak, add kegyelmedet a kegyelemre szorulóknak, add, hogy olyanok legyünk, hogy méltók lehessünk a kegyelmeddel való termékeny együttmunkálkodásra, és eljussunk az örök életre. Ámen”
IV/9./V

2019. December 1.

„Úgy érzem, hogy ebben az életben két dologra igen-igen nagy szükségem van, s ezek nélkül elviselhetetlen volna számomra ez a keserves élet. E testnek börtönébe zárva – megvallom – kettő nélkül nem élhetek: az egyik az étel, a másik a világosság. Nyújtod hát nekem, erőtlennek testedet, lelkem és testem táplálására, és világosságot adsz utamra: szent igédet. E kettő nélkül jól élni képtelen volnék, mert Isten szava világosság az én lelkemnek…”
IV/11./II

2019. December 8.

„Ha áhítat nélkül vagy és száraz a lelked, kettőztesd az imádságot, óhajts, zörgess, föl ne hagyj vele, míg egy morzsát, vagy csöppet kegyelmemből meg nem kapsz. … Azért jössz, hogy általam szentté válj, és velem egyesülj, hogy új kegyelemben részesülj, és új lelkesedéssel fogj önmagad megjavításához. Ne vesztegesd el ezt a nagy kegyelmet, hanem… készítsd föl szívedet…”
IV/12./II

2019. December 15.

„… igen-igen megkoptatja a kegyelemre nyíló fogékonyságot, ha valaki rögtön, s túlságosan külső vigasztalás után néz. Ne beszélj sokat, maradj csöndben, Istennek termő örömében. Ő maga van nálad, s az egész világ sem veheti el tőled.”
IV/12./III

2019. December 22.

„Van-e az ég alatt akkora szeretettől övezett teremtmény, mint az áhítatos lélek, akihez betér az Isten, hogy dicsőséges testével táplálja őt? Szavakba nem foglalható kegyelem, csodálatos leereszkedés, megmérhetetlen szeretet, amelyben csak az ember részesült. De mit adjak viszonzásul az Úrnak ezért a kegyelemért, ezért a páratlan szeretetért? Nincs más, amit szívesebben adhatnék, mint hogy szívemet egészen Istennek adjam, és vele szorosan összekapcsoljam.”
IV/13./II

2019. December 29.

„Óvakodnod kell attól, hogy ezt a mélységes mély szentséget kíváncsian és haszontalanul vizsgálgasd… A fölségesnek vizsgálója megszédül a dicsőségtől. Többet tud Isten végbe vinni, mint ember megérteni. … Boldog egyszerűség, amely nem jár a kérdéseknek nehézségekkel teli útján, inkább Isten parancsainak sík és világos ösvényein halad. Sokan elveszítették áhítatos lelkületüket, mikor vizsgálni próbálták, ami nem rájuk tartozik. Hitedet fogják számon kérni tőled és igaz életedet, nem elméd járását és Isten titkainak mélységét. … Vesd alá magadat Istennek… akkor megkapod a tudás világosságát, hasznod és szükséged mértéke szerint. … Járj hát egyszerű és kétségektől ki nem kezdett hittel… amit pedig nem értesz, azt hagyd bízvást a mindenható Istenre.”
IV/18./I